Folyásirány

Látogatói szempontból a kiállítás egyik fontos célja a késztetés Közép-Európa és a Duna viszonyának újragondolására. A part mentén futó autópályák gyakorlatilag elvágtak minket attól a folyamtól, mely valaha az életet biztosította és a legfőbb szabadidős tevékenységeket tette lehetővé. Az élő kapcsolat a vízzel ma már gyakorlatilag megszűnt. A Duna már jószerivel metaforává szűkült a közép-európai köztudatban. A kiállítás célja, hogy az interaktív és patchwork-szerű megoldásokkal arra az elfeledett közhelyre emlékeztesse a látogatóit, hogy a Duna elsősorban nem valamiféle összekötő (és/vagy elválasztó, határ-) metafora, hanem élő és élhető víz, folyam. Sokszínű, soknyelvű és változatos. Épp olyan nagyszerű és érdekes, mint a neki szentelt kiállítás. Olyan folyó, amibe sok mindent beleképzeltünk és beleképzelünk, sokféle tulajdonsággal, metaforával ruháztuk fel, de amiről igazából csak egy biztosat tudhatunk: a folyásirányt. A kiállítás terei több szinten mutatják be a folyó sokféle arcát.

Bárhol, bármelyik ágnál kapcsolódik be a látogató a „képfolyamba”, mindig ugyanazt láthatja másképp és más-más műfajok segítségével: a Dunát. Korok, helyszínek, színek és műfajok változatos felmutatásával érzékelhetővé válik a látogatók számára, hogy a Duna is folyamatosan változik. Ami most a városokban kő- és betonmederbe szorított kanálisnak tűnik, az ma is nagyon élő folyam. Mint minden folyamban, úgy a „képfolyamban” is gyakoriak az örvények. Kívánunk ehhez jó merülést! A „Képfolyam” örvényei (azaz a látványos és nem közhelyes enteriőrjei) már a pozsonyi kiállításon is szinte beszippantották a látogatókat. Ilyen a múlt század első felében hajózó mohácsi hajóskapitány üvegnegatívjai alapján készült sorozat, Vadas Ernő vagy Szöllőssy Kálmán dunai tárgyú művészi fotói, a háború előtt készült fekete-fehér dunai híradófilmek, az 1956-ban készült első nagy Duna-menti színes dokumentumfilm, a 2006-os legutóbbi árvízről készült pozsonyi amatőrfilm.

Ebben a folyamban – a képek tanulsága szerint – lehet fürdeni, hajózni, halászni, horgászni, aranyat mosni, homokzsákokkal küzdeni ellene, vagy épp betonteknőbe szorítani. egyvalamit egész biztos nem lehet vele művelni: kisajátítani, totálisan elidegeníteni. A kiállítás megálmodói épp az elidegenedés és a kisajátítás ellen is küzdve értelmezték újból folyóként a Dunát. A kiállítás Dunája a kiállítási tér hol széttartó, hol összefutó ágaiban mégis közös mederbe tereli a látogatók gondolkodását azzal, hogy élő folyóként értelmeződik és képfolyamként jelenik meg.

A kiállítási képfolyamnak számos forrása van/volt. Nemzetközi, valódi Duna-menti össze-fogással készül: a Szlovák Nemzeti Múzeum, a Pozsonyi Városi Múzeum, A SzNM Kárpáti Német Kultúra Múzeuma, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, a komáromi Duna Menti Múzeum az esztergomi Duna Múzeum, a váci Tragor Ignác Múzeum, a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum, az Orth-i Dunamenti Nemzeti Park és a Pécsi Tudományegyetem együttműködésével (valamint a Magyar Nemzeti Filmarchívum, a Magyar Televízió archívuma, a Szlovák Nemzeti Filmintézet és a prágai Cseh Nemzeti Filmarchívum mozgóképes anyagaival) jön/jött létre.

A kiállítás nem csak interaktív, de dinamikus is, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy paneljei a kiállítás helyszínéhez igazodnak minden alkalommal. A továbbiakban bővíteni kívánjuk a Képfolyamot egészen az Al- Dunáig. Hisz az eddig is együttműködő szlovák, magyar, német és osztrák gyűjtemények izgalmas anyagai mellett számtalan bemutatásra – és a „Képfolyamba” való kanalizálásra érdemes – gyűjtemény található Németországtól Romániáig.

A kiállítás négy nagy műfaji témakör mentén szervezi egységbe a sok-sok Dunához kapcsolódó emléket, képet. Az első a Duna térképészeti feldolgozásával foglalkozik. A második a Duna pillanatképekkel megőrzött arcait mutatja be fényképek segítségével. A harmadik a Duna mozgóképes archív képeit vetíti a látogató elé. A negyedik a Dunához kapcsolódó „örökség-projektekből” válogat és ezeket mutatja be, kicsit és nagyot, személyeset és közösségit egyaránt.

Tóth G. Péter / Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum
Kende Tamás / Szentendre: Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Ferenczy Károly Múzeum
Papp Sándor, ifj. / Pozsony, SzNM — A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma
Fil’o Rastislav / Pozsony: Szlovák Nemzeti Múzeum — Kárpáti Német Kultúra Múzeuma